Az észt komponista, Arvo Pärt kapja idén a Praemium Imperiale díjat, amelyet a japán császári ház alapított 1989-ben. A 110 000 euróval (34 millió forint) dotált művészeti díj világszerte a legmagasabb összeggel járó művészeti elismerés, leszámítva az irodalmi Nobel-díjat, amellyel nagyjából 250 millió forintnak megfelelő svéd korona jár.

A díjat a japán Art Association ítéli oda festészet, szobrászat, film-színház, építészet és zene kategóriában. A nemzetközi zsűri által megválasztott díjazottak névsorát már nyáron nyilvánosságra hozzák, az ünnepélyes átadásra azonban október 15-én kerül sor Tokióban. Olyan művészek kapják az elismerést, akiknek alkotásai nemzetközileg elismertek, akik művészetükkel az egész emberi közösséget gazdagítják. A korábbi zenei díjazottak között találjuk Pierre Boulezt, Leonard Bernsteint, Dietrich Fischer Dieskaut és Claudio Abbadót.

Az egyik legtöbbet játszott kortárs zeneszerző

Az 1935-ös születésű észt zeneszerző Tallinban végezte zenei tanulmányait, ám a szovjet kultúrpolitika már az első szárnypróbálgatásaira elutasítóan reagált. Az avantgárd mint olyan eleve nem fért bele a szocreál művészetszemléletbe, de Pärt ráadásul erősen spirituális, vallásos tartalmakkal töltötte meg rendhagyó kompozícióit. Végül a párt nyomására 1980-ban elhagyta hazáját, és előbb Bécsbe, majd Berlinbe emigrált feleségével és két gyermekével.

Ekkorra már megtalálta saját stílusát, az összehasonlíthatatlan Arvo Pärt-hangzást, amelyet tintinnabuli stílusnak is neveznek. A tintinnabulum latinul harangjátékot jelent, és Pärt zenéjének arra a sajátosságára utal, hogy a műveit meghatározza egy-egy hármashangzat, melynek hangjai végigcsilingelnek a darabon. Pärt célja a hanganyag redukálása a lehető legfontosabbra. Művei komplexitását a minimalizmus és a dinamika kettőssége adja, amelyben az örökkévalóság és a múlandóság egyidejűségét (vagy időtlenségét) teszi átélhetővé rendkívül expresszíven.