Nem lehet nem tudomást venni róla. Havasi Óriásplakát Balázs hidrogénszőke, műgonddal borzolt sérója, hamis Mona Lisa-mosolya és műhóval behintett télikabátja sokak számára sokat ígér: olyat, amilyet még sose láttak, amilyet még sose hallottak. Lehet-e olyasvalakivel versenyezni, aki egy perc alatt ötszázszor üti le ugyanazt a billentyűt?

Mostanáig azt se tudtam, hogy Havasi Balázs egyáltalán létezik. Nagy valószínűséggel ez a jótékony tudatlanság elkísért volna a sírig, ha egy barátom nem hívja fel rá a figyelmemet. Elsőre nincs rajta mit leleplezni: látványelemekből és ócska klisékből összefércelt nagy rakás giccs, olyan, mint Richard Clayderman, Edvin Marton vagy akár Varnus Xavér. Mögötte semmi, a semmiről meg nehéz beszélni. De a bogarat elültették a fülemben. És hát ki tud egy bogárral a fülében normálisan élni, gondolkodni, zenét hallgatni?

Van két telefonos segítségem. Az egyik Hollerung Gábor, annak a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekarnak a karnagya, amely a Havasi-koncertek aktív támasza. A másik Fazekas Gergely, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetörténész tanársegédje.

Sokan utálni, de még többen szeretni fogják

Fazekas Gergely szerint Havasit legiccsezni nem válasz a kérdésre. „Nem az én ízlésem, de tudom, hogy sok embernek sokat ad. Ha a zenetudós az elefántcsonttoronyból azt mondja, az egész, úgy ahogy van, szemétbe való, megkerüli a problémát, ráadásul megkérdőjelezi a befogadók őszinteségét. Nincs jogom elvitatni, hogy az élmény, amit Havasi Balázs közönsége átél, lényegileg más, mint amit én élek át mondjuk egy nagyszerű Mozart-előadás során" - mondja.

Ezzel szemben Fazekas inkább az előadásban résztvevő, klasszikus képzésben részesült zenészek őszinteségét kérdőjelezi meg. "Havasi pontosan tudja, mit jelent egy Bach-fúgát eljátszani. Ha úgy dönt, hogy mást játszik, annak jó eséllyel nem zenei oka van. Hanem például az, hogy szeret sok tízezer ember előtt muzsikálni, esetleg sok pénzt keresni. Rendelkezik egy képességgel, amit úgy használ fel, ahogy nekik tetszik. Ez az ő döntése, amelynek következményeként nyilván sokan utálni, még többen viszont imádni fogják.”

Havasi Balázs

A műveszetben is szempont, hogy mennyien fogyasztanak valamit

Hollerung Gábor szerint szükség van olyan koncertekre, amelyek azok számára nyújtanak kikapcsolódási lehetőséget, akik nem tudnak egy Mahler- vagy Brahms-szimfóniával mit kezdeni: ezt az igényt elégíti ki Havasi. „Balázs tehetséges ember, ezt felelősséggel állítom. Produkcióját önmagában az értéktelenséggel, giccsel azonosítani nem biztos, hogy jót tesz a művészet megítélésének, ennél lényegesen nagyobb a jelentősége, ráadásul a giccs mögött mindig spekulatív-manipulatív elemek húzódnak meg. Azt a tényt pedig nem lehet egyszerűen lesöpörni az asztalról, hogy hétezer emberrel tölti meg a sportcsarnokot. Hogy mennyien fogyasztanak valamit, az a művészetben is szemponttá válik, ebbe bele kell törődnünk” - jelenti ki Hollerung.

Hát, bizony elmúltak azok az idők, amikor Hérakleitosz arisztokratikusan kijelenthette: „Egy nekem tízezret ér, ha nemes”.

Robot vagy virtuóz?

Havasi épp fordítva van ezzel, mint a Süsüben Torzonborz, a nagy király: ő a csupa leg, mindenből a leglegebb! Ő a világ legesleggyorsabb pianistája. Hatvan másodperc alatt 498-szor ütötte le ugyanazt a billentyűt, erről papírja is van.

Na és akkor mi van? Ha rákapcsolunk egy robotot, az ezerszer vagy tízezerszer fogja leütni ugyanazt a billentyűt ugyanennyi idő alatt.

„Nem erről van szó” – kontráz Hollerung. – „A rekorddal azt akarta bizonyítani, hogy őrületesen virtuóz. Az megint más kérdés, hogy Kocsis Zoltánnak nincs szüksége arra, hogy elinduljon egy ilyen versenyen”.

Edvin Marton

A számokból Havasinak sosem elég. 80 klasszikus zenész, 40 tagú kórus, vagy éppen 150 előadó a színpadon! Magyarország legnagyobb modern klasszikus zenei produkciója! Ilyen és hasonló, a hazugság határát súroló marketingdumával vannak tele a plakátjai.

Mert azt minden bizonnyal ő is tudja, hogyha épp nem kamarazene szól, akkor a szimfonikus komolyzenei koncerteken közel száz előadó tobzódik a színpadon. Nem egy Händel-oratórium már a szerző korában jóval száz fölötti apparátussal hangzott el, a romantikában aztán rendesen és végérvényesen felduzzadt a zenekari és kórustagok száma, a 19. század végén nem volt ritka, hogy egy koncerten egyszerre többszáz fő zenélt és énekelt, Gustav Mahler 8. szimfóniáját, az úgynevezett Ezrek szimfóniáját pedig az ősbemutatón közel ezren szólaltatták meg.

Izgató szimfonikusok

Symphonic Concert Show, na, ez a másik csali. Mitől lett hirtelen ilyen izgató hívó szó a szimfonikus jelző? Használata mintha a klasszikus zene abszolút értékére utalna. Pedig ami Havasi keze alatt megszólal, annak nagyjából annyi köze van a komolyzenéhez, mint a Mozart K. 550-es „nagy” g-moll szimfóniájából gyártott csengőhangnak az eredetihez. Legfeljebb klasszikus zenei alapú közhelygyűjteményről beszélhetünk.

Hollerung Gábor szerint Havasi Balázs a kompozícióin keresztül megteremti a maga szuverén világát, amelyben hangszeres tudását ki tudja élni. Neki nem az az útja, hogy betörjön abba a szűk elitbe, amit Kocsis, Ránki és hasonló nagy nevek fémjeleznek, hogy aztán pár száz embernek eljátsszon egy-egy zongoraversenyt. (Megjegyzem, az a pár száz még mindig pár ezer.)

"Havasi helyesen felismerte, hogy a klasszikus zenei eszközrendszer leegyszerűsítésével nagyszámú közönséget tud megszólaltatni. Törekvése találkozott a közönség igényével, amely aktívan részt szeretne venni a befogadásban, hiszen csak így jöhet létre katarzis. Megteremtődött egy új műfaj, amelynek gyökerei és hangzása klasszikus, felépül köréje egy show őrületes trükkökkel és látványelemekkel, ami a hallgatók figyelmét még jobban leköti.”

Hollerung Gábor

Fazekas Gergely árnyaltabban fogalmaz Havasi zenei tartalmát illetően. „Ami esetleg lenyűgöző és magával ragadó, az a show, nem pedig Havasi előadói, pláne nem zeneszerzői teljesítménye. Az egészben éppen az a csúsztatás, hogy úgy adják el, mintha a zene lenne a legfontosabb, valójában viszont a zene csupán egy alkotóeleme a produkciónak. Amikor egy rocktrió kiáll a színpadra és néhány akkorddal előadja, mit gondol a világról, az egyszerű gondolatot egyszerű eszközzel fejezi ki, és ettől hiteles. Ha ugyanezt csiricsáré csomagolásban prezentálják, de amikor kibontom, lám, csak ugyanaz az egyszerű gondolat van benne, akkor nem értem, mire ez a felhajtás” - mondja a zenetörténész.

A hatásvadászat önmagában nem probléma

Havasi zenéjét nevezhetjük tehát puszta hatásvadászatnak, amellyel épp arról szeretné a nézők figyelmét elterelni, hogy zenéje nem áll meg önmagában. A szóra mindkét beszélgetőpartnerem ugrik, Hollerung Gábor így fakad ki: „Ha nem vagyunk hatásvadászok, meg fogunk dögleni.”

Fazekas Gergely így reagál: „Ez önmagában még nem probléma. Bach és Händel zenéje is hatásvadász a maga módján, amennyiben minden eszközt megragadtak ahhoz, hogy az üzenetet célba juttassák. De mindig akartak valamit mondani. A mai előadók közül itt van például Cecilia Bartoli. Akárhogy forgatom, rendkívül hatásvadász előadó. De ha minden úgynevezett hatásfokozó elemet lehámozunk róla, akkor is ott marad egyedülálló vokális tudása, ami messze az átlag fölé emeli, valamint az a gondolati tartalom, amit az egyes áriákkal, operákkal átadni kíván.”

Mi marad Havasi Balázsból, ha a csomagolást kidobjuk? Egy virtuóz pianista a sok közül? Mert hát zongorázni tud, azt senki nem vonja kétségbe. De mi az ő üzente, azon kívül, hogy sok pénzt akar keresni, hogy sztár akar lenni? Nincs ezzel baj, szíve joga.

Baj azzal van, amilyen eszközökkel ezt el akarja érni, azaz hamis állításokkal, ferdítésekkel, illetve hogy közben szinte prófétai jelentőséget tulajdonít saját működésének.

Korlátozott látvány 8500 forintért

Még egy apróság. A december 9-i koncertet ezzel a szöveggel hirdetik: „A Budapest Sportaréna hatalmas belső tere Magyarország legnagyobb koncerttermévé alakul majd át, ahol ezúttal nem lesznek rossz vagy jó ülőhelyek: a speciális surround hangrendszernek és az óriáskivetítőknek köszönhetően mindenhonnan tökéletes hangzásban és látványban lesz része a nagyközönségnek.”

Megnézem a jegyárakat. Azt írják, szinte teltház van, két kategóriában lehet még belépőt váltani. A legolcsóbb 8500 forint, ami viszont „korlátozott látványt” ígér, a színpad bizonyos részei onnan nem láthatók. A színpad előtti korlátlan panoráma 28 500 forintért élvezhető.

Megint egy csúsztatás?

Hallgasson bele!

Havasi Balázs diplomahangversenye a Zeneakadémia Nagytermében 2003. december 3-án.

Kövesd a Figarót a Facebookon is!