Mozartot megmérgezték vagy reumás láz végzett vele? Ki szúrta le a francia barokk sztárját? Miért fagyasztotta halálra Purcellt a felesége? A zenetörténet tíz különös halálesete.

Jean-Baptiste Lully (1632–1687)

Lullynek nemcsak a halála, de az egész élete hollywoodi filmvászonra illő. Szegény olasz molnár fiaként került egy előkelő francia családhoz, ahol azért fogadták fel inasnak és konyhai kisegítőnek, hogy a családfő unokahúgának mellesleg legyen kivel olaszul társalognia. De Giovanni Battista Lullinak merészebb álmai voltak, amelyeket meg is valósított: XIV. Lajos kedvenc zeneszerzője lett, nemesi rangra emelkedett, és jelentős vagyont hagyott hátra feleségének és gyermekeinek, amikor 1687-ben hivatása és művészete áldozata lett.

A Te Deumot próbálta éppen, és szokása szerint egy nehéz bottal ütötte a ritmust a zenészeknek (a karmesteri pálca mint olyan még nem létezett). A bot egy erőteljesebb ütésnél szerencsétlen módon Lully lábába fúródott, a seb elfertőződött, és a zeneszerző három hónappal később belehalt sérülésébe. Gérard Corbiau Le roi danse című filmje hatásosan eleveníti fel a tragikus pillanatot.

Henry Purcell (1659–1695)

London, 21. November 1695. Az alig 36 éves, karrierje zenitjén lévő zeneszerző, a Dido és Aeneas, a Tündérkirálynő, az Artúr király komponistája, az Orpheus Britannicus, akinél szebben senki nem tudta az angol nyelvet zenévé olvasztani, megfagyott a saját lakása előtt a lépcsőn. Későn ért haza a próbáról, rosszabb nyelvek szerint a kocsmából, és felesége, Frances nem nyitott ajtót neki. A Westminster apátságban azzal a misével búcsúztatták, amelyet Purcell nem sokkal korábban II. Mária királynő temetésére írt. Frances 11 évvel élte túl a férjét.

Jean-Marie Leclair (1697-1764)

A francia barokk egyik legünnepeltebb zeneszerzőjét és hegedűvirtuózát 1764. október 23-án holtan találták párizsi otthonában. Három késszúrás végzett vele. Az ügyben eredmény nélkül nyomozott a hatóság, a gyilkosság feltáratlan maradt. A gyanúsítottak között volt a zeneszerző bátyja és unokaöccse, mindketten hegedűművészek, a volt feleség, akinek nem éppen hízelgő portréját Leclair a Scylla et Glaucus című opera őrjöngő Kirkéjében rajzolta meg, valamint féltékeny vetélytársa, Jean-Pierre Guignon hegedűvirtuóz, aki úgy érezte, Leclair árnyékában nem érvényesülhet a művészete. A legfőbb gyanúsított azonban Leclair kertésze volt, akivel a zeneszerző élete utolsó éveiben együtt élt.

Wolfgang Amadeus Mozart (1756 – 1791)

1791. november 20-án Mozart váratlanul ágynak esett. Magas láz gyötörte, sajgott minden tagja, keze-lába megdagadt, de nem veszítette el az eszméletét. Fájdalmai az elviselhetetlenségig fokozódhattak, mert azt kérte, vigyék ki a szobájából szeretett kanáriját, nem bírja hallgatni a trillázását. A második héten Mozart hányással és hasmenéssel küszködött, szervezete iszonyúan legyengült. Nem sokkal a halála előtt kómába esett, majd december 5-én elhunyt.

A 35 éves zseni halála megmozgatta rajongói fantáziáját. Az egyik kevésbé közkeletű legenda szerint a zeneszerzőt a szabadkőművesek mérgezték meg higannyal, amiért nyilvánosságra hozta titkos tanításaikat a Varázsfuvola című operájában.

Egy másik híresztelés szerint Mozart egyik páholytársa, Franz Hofdemel gyilkolta meg a zeneszerzőt féltékenységből, mivel Mozartnak viszonya volt fiatal feleségével, Magdalenával, akinek zongoraleckéket adott.

A legelterjedtebb romantikus teória Antonio Salierire tereli a gyanút, a középszerű zeneszerzőre, aki isteni igazságtalanságot lát Mozart zsenijében, és inkább elpusztítja, mintsem hogy elviselje felsőbbrendűségét. Puskin, Rimszkij-Korszakov, Milos Forman, akik ezt a történetet elmesélték, művészetről és életről akartak mondani valamit, nem pedig szegény Salieriről, akinek valószínűleg meg sem fordult a fejében, hogy eltegye láb alól zeneszerzőtársát. 

2000-ben orvoskonferenciát hívtak össze Baltimore-ban, ahol a szakértők elé tárták Mozart valamennyi tünetét. Anélkül, hogy elárulták volna az orvosoknak, kiről van szó, meg kellett állapítaniuk a halál legvalószínűbb okát. Az eredmény: legtöbben arra jutottak, hogy reumás láz okozhatta a halált, amely ízületi gyulladással, idegrendszeri problémákkal és szívgyulladással járhat.

Az utóbbi években újabb teória ütötte fel a fejét, mely szerint Mozart halálát a trichina nevű élősködő bélféreg okozta, amely a nem kellően hőkezelt sertéshúsból kerülhet az emberbe. Márpedig Mozart kedvenc étele a sertésszelet volt.

Pjotr Csajkovszkij (1840–1893)

Csajkovszkij halála a mai napig felderítetlen. Néhány nappal a 6. szimfónia (h-moll, Patetikus) premierje után, amelyen ő maga vezényelt, ágynak esett, és 53 évesen meghalt. Állítólag fel nem forralt vizet ivott egy étteremben, és kolera áldozata lett. Gyanúra ad okot azonban, hogy barátai a végsőkig látogathatták, nem rendeltek el járványügyi zárlatot. Másrészt az is furcsa körülmény, miért ivott csapvizet egy elegáns étteremben.   

Csajkovszkij nem tudott megbirkózni homoszexualitásával, ami a 19. században nemcsak istentelenségnek, de bűncselekménynek is számított. Az egyik szóbeszéd szerint Csajkovszkijt egy szentpétervári joghallgatókból álló becsületbíróság szólította fel öngyilkosságra szexuális irányultsága miatt. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy önszántából vetett véget életének, hiszen nagyon komoly depresszióval küszködött.

Ernst Chausson (1855-1899)

A kevésbé közismert francia zeneszerző szülei kívánságára előbb jogot végzett, és csak aztán adta át magát igazi szenvedélyének, a zenének. Massenet-nál és César Francknál tanult, de nem fejezte be a konzervatóriumot, ezzel fejezve ki tiltakozását a Prix de Rome díj szerinte méltatlan odaítélésével szemben. A díjat még 14. Lajos hívta életre 1666-ban, azóta minden évben tehetségesnek tartott művészek, többek között zeneszerzők kapták meg.

Chausson Wagner-őrült volt, még a nászútját is Bayreuthban töltötte, pedig már akkoriban sem volt könnyű jegyet szerezni az ünnepi játékokra. Egyetlen befejezett operáját, az Artúr királyt a Trisztán és Izolda ihlette, de szinte minden Wagner-operából tartalmaz egy-egy idézetet.

Chausson kedvelte a testmozgás modern formáját, amely a 19. század végén még inkább csak a tehetősebb rétegek számára volt elérhető: a velocipédet, azaz biciklit. A kétkerekű okozta a halálát, mindössze 44 éves korában. Falnak ütközött, és olyan komoly koponyasérülést szenvedett, hogy már nem lehetett megmenteni.

Enrique Granados (1867–1916)

A kubai apától, katalán anyától származó Granados zenei alkata leginkább Chopinhez és Liszthez hasonlítható. Legjelentősebbek zongoradarabjai, amelyeket előszeretettel játszanak gitárátiratokban is. Grandados karrierjének csúcspontján a New York-i Metropolitantől kapott megbízást egy opera megírására. Bár nem szívesen utazott, mégis rászánta magát, hogy a bemutatóra a tengeren túlra utazzon a feleségével együtt.

Az amerikaiak körülrajongták a zeneszerzőt, maga az elnök, Woodrow Wilson is felkérte, adjon koncertet a Fehér Házban. Az elnöki invitálás miatt Granadosék lekésték a közvetlen hajójáratot Spanyolországba, Anglián, majd Franciaországon keresztül kellett hazajutniuk. 1916. március 24-én azonban Sussexnél torpedótalálat érte a hajójukat. Granados felesége a vízbe zuhant, ő pedig utánaugrott, hogy kimentse. Hat gyermekük maradt árván.

Alban Berg (1885–1935)

Alban Berg a harmincas évek elején egy karintiai erdei házban élt feleségével. Kertészkedett, nagyokat sétált, és kirándulásokat tett kedves Fordjával, melyre a Wozzeck bevételéből tett szert. A vezetést általában Helenére, a feleségére hagyta, ő pedig jegyzetfüzettel a térdén nézelődött vagy komponált. 1935 augusztusában Berget megcsípte egy rovar a hátán. A csípés keléssé dagadt, ám Berg nem hívott orvost, talán spórolásból, talán nemtörődömségből. Mindenesetre a felesége vágta fel a furunkulust, feltehetőleg nem steril körülmények között. Berg vérmérgezést kapott, és hónapokig tartó betegeskedés után 50 évesen, éppen karácsony estéjén hunyt el.

Anton Webern (1883–1945)

Az emberiségnek még nem sikerült megfejtenie a kérdést, vajon a halál értelmes vagy értelmetlen megoldás-e az élet befejezésére. Anton Webern mindenesetre olyan halált halt, amelyikre azt szoktuk mondani: értelmetlen. A gyönyörű fekvésű Mittersillben várta ki családjával együtt a második világháború végét. A településre bevonultak a szövetségesek, kijárási tilalom volt érvényben. 1945. szeptember 15-én este Webern, hogy ne zavarja alvó unokáit, kiállt a ház ajtaja elé, hogy elszívjon egy szivart. Egy amerikai katona, aki eredetileg szakácsként szolgált a seregben, felfigyelt a felvillanó fényre, és lelőtte a 62 éves zeneszerzőt.

Claude Vivier (1948–1983)

Az apátlan-anyátlan Vivier-t hároméves korában adoptálja egy katolikus család. A kisfiú egy éjféli misén ráébred zenei tehetségére, mégis papneveldébe iratkozik. Éretlenségére hivatkozva hamarosan eltanácsolják. Ezután zeneszerzést tanul, és hamarosan Kanada nagy reménységeként tekintenek rá. Párizsba utazik, hogy operát írjon Csajkovszkij haláláról. Felszed egy bárban egy fiú prostituáltat, aki késsel brutálisan meggyilkolja. A holttest mellett ott hever befejezetlenül maradt művének kézirata: Glaubst du an die Unsterblichkeit der Seele? (Hiszel a lélek halhatatlanságában?) A mű egy metróutazás történetét meséli el, melynek során a narrátort megtámadja egy fiatalember, majd halálra sebzi egy késsel.